Egy valamiben Békés megye rekordernek számít. A Könyvhét hosszúságában. Nem alaptalanul állapította meg múlt héten csütörtökön a könyves ünnep békéscsabai megnyitóján Grecsó Krisztián író, hogy a „Könyvhét könyvnappá zsugorodik. Országszerte már befejeződtek az ehhez kapcsolódó események. Nem úgy Békés megyében.
A Jókai Színházban kedden délután Czakó Gábor író volt Elek Tibornak, a Bárka főszerkesztőjének a vendége, és élvezetes másfél órában lehetett része a meglepően nagyszámú publikumnak. (Hogy újabban miért a színházban, és miért nem a megyei könyvtárban rendezik az ilyenfajta eseményeket, legalábbis rejtély. Noha a helyszín nem rossz.)
Czakó magával ragadó, szuggesztív egyéniség, ezeket a képességeit kamatoztatja 11 éve a Duna Televízióban futó Beavatás című műsorában, aminek műfaját maga úgy határozta meg a keddi beszélgetésen: gondolkodásiskola. Találó.
Az ember, az emberiség a kezdetektől fogva, egészen a reneszánszig vallási társadalmakban élt. Ez azonban alapvetően megváltozott, és a 18-19. századra kialakult a Czakó által „gazdaságkornak” nevezett állapot. Ez egyszerre jelenti a pénz és a gazdaság mindenhatóságát, és a kultúra látványos térvesztését. (Ezzel nehéz vitatkozni.)
A nagy paradoxon, hogy a gazdaságkor embere technikai és pénzügyi értelemben minden addigi korok emberénél gazdagabb, mégis lelki értelemben az emberiség történelme során a legszegényebb – fogalmazott Czakó Gábor.
Azért az ember nem kap pénzt, mert egy opera hallgatása lenyűgözte, noha kaphatna ezért is. De nem a gazdaság korában – tette hozzá az író.
Csak a fundamentális kereszténység mentheti meg a világot – jelentette ki az író, aki Elek Tibor tisztázó közbevetésére úgy fogalmazott, hogy a fundamentális kereszténység nem azonos a fundamentalizmussal. Sokkal inkább a keresztény alapértékek jelenvalóságát jelenti, és azt, hogy az ezeket az elveket valló embereknek a cselekedeteik és a gondolataik összhangban állnak az evangéliumi tanítással.
A mai emberét (a gazdaságkorét) a birtoklási és a tulajdonlási láz tartja hatalmában. Ezzel összefüggésben jegyezte meg Czakó, hogy a bibliai „lelki szegények” kifejezés nem a hülyéket jelenti (ő fogalmazott így), hanem azokat, akik lelkükben is le tudnak mondani a földi javak megszerzéséről, nem utolsó sorban azért, mert minden múlandó, és az anyagi értelemben megszerezhető javak nagyon messze állnak az örök dolgoktól.
A tudósítás részben félrevezető, mert a teológiai szál mellett sokat beszélt Czakó Gábor a pszichológiairól (különösen Jungról), a nyelvről, a nyelven, és a nyelvről való gondolkodásról, a mesékről, a család és a gyerekek fontosságáról.
Bod Péter