Ha ezekre a hangulatjavításokra nem kerül sor, nem rokkan meg az államháztartás egyensúlya, amely aztán különböző áttéteken át szociális feszültségekhez vezetett, és csőd szélére sodorta az államot – hazudják most. Ha a totális fizetésképtelenség következtében az önkormányzatok költségvetése évről-évre csökken, a beígért életszínvonalnövelés elmarad, mit tehetnek ilyenkor szegény szocialista önkormányzati képviselők, kistérségi megbízottak, kisebb-nagyobb települések polgármesterei? Erről szólnak az elmúlt hetek történetei.
Ha nem sikerül tovább titkolni az ügyeket? Ha volt olyan előrelátó, a zsarolásnak engedő, de a következményektől tartó vállalkozó, aki biztonság kedvéért lehallgatta önmagát? Mit lehet csinálni? Vajon hány hangfelvétel, hány videószalag rejtezik páncélszekrények mélyén? Ha aztán jön a házkutatás, ha megindul a büntetőeljárás, akkor megindul a kiszivárogtatás is? Ha nem indul el a kiszivárogtatás? Vagy akkor az eljárások ma is a legnagyobb titokban folynának?
Éppen ezért gondoljuk el, mi volna, ha nem léteznék az önzetlen emberek súlyos anyagi áldozatával létrehozott jobboldali média? Mi lenne Magyar nemzet és Hír TV nélkül? Bár – legyünk tárgyilagosak, Zuschlágék viselt dolgairól először az Élet és irodalom adott hírt. De akkor mély hallgatás követte. Ha nem lép fel erélyesen a jobboldali média, ha nem leplezi le a simlisségeket, akkor az ügy szokványos, pitiáner tolvajlás marad? Akkor Zuschlágon elverik a port, minek viccelődött, de nincs nagy lebukás? Ha Zuschlag jobb minőségű dokumentumokat hamisít, a dolog le lenne rendezve egy kis fejcsóválással?
Mikor még senki nem figyelt oda, az ÉS-ben megjelent egy újabb cikk. Ez megírta, hogy Zuschlagnak örökre el kell tűnnie a közéletből. Sőt, már régen el kellett volna tűnnie mindörökre a közéletből. Na nem a lopás miatt, hanem amikor a Terror Házánál azt az emlékezetes kijelentést tette. Ez a nagy hűhó igazi oka. Ha Zuschlag és futtatói idejében odafigyeltek volna, akkor Zuschlagnak csakugyan és idejében örökre el kellett volna tűnnie a közéletből.
Ha a futtatók odafigyeltek volna, akkor most nem kellene hét, purifikátori mennydörgéstől zengő pontban megfenyegetni azt a sok tízezer élősdit, aki lop, csal, veszteget, zsarol, áltevékenységet folytat, álszervezetet alapít, álhíreket gyárt, áldolgozatokat körmöl? Akkor minden rendben lenne?
De térjünk vissza kiindulási pontunkra, a Fidesz emlékezetes minimál béremelésére, amely legendás közgazdászaink szerint megrendítette a magyar gazdaság alapjait. Társaival, a közalkalmazotti, közöttük az orvosi, pedagógusi keresetek és szinte az összes nyugdíjak szerény emelésével. Ezek névlegesen a pártállami időkben a „nyugati” keresetek egyötödét tették ki és soha annál magasabbra nem emelkedtek. És ha ma megnézzük, az arány szinte semmit nem változott, azzal a kivétellel, hogy közben eltűntek azok a kedvezmények és dotációk, amelyek a reálkereseteket egyötödről a pártidőkben egynegyedre enyhítették. Ezek az európai mértékben nyomorúságos bérviszonyok vitték volna csődbe az államot?
Ha ez a helyzet nem változik, hogyan gondolják nagy purifikátoraink, akik a szemérmetlen tolvajok sorából kerültek ki, hogy a korrupciót valaha is meg fogják szüntetni? Ha a bajok gyökeréig nem hatolnak le, semmi nem fog változni. Az, hogy korrupció mindig volt és lesz, hogy máshol is van, az nem érv.
Ha Zuschlag egykor el nem szólja magát, akkor ma minden a legnagyobb rendben volna? Nem a kereseteket kellene talán előbb rendezni – nem a vesztegetőkét és a tolvajokét, hanem a már generációk óta hitegetett alkalmazotti tömegekét.
Utána lehet purifikátort játszani.
d-y-ó