Oldal kiválasztása

Ugyanezt a képernyő előtt terpeszkedő átlag magyar aligha állta volni ki saját otthonában. Volt szociológia és filozófia, etika és gazdaság, élveboncolás, személyeskedés, humor és tragikum – ez utóbbi saját valóságos helyzetünk.

Kopp Mária professzor-asszony komor színekkel vázolta fel a magyar társadalom értékvesztésének egyre súlyosodó, a társadalom lassú pusztulásával fenyegető állapotát. Az utolsó öt évben különösen veszélyesre fordult a helyzet, az erkölcsi és anyagi bázisát vesztett népesség 70 százaléka teljes apátiában éli napjait. A kivezető utat a XIX. század, a magyar társadalom legsikeresebb korszaka, a reformkor nemzeti liberalizmusának felélesztésében látja. Elismerve, hogy ma mindkét szó, külön-külön a két politikai tábor egymásra szórt szitokszava.

Balogh Zoltán képviselő lelkészi hívatását követve a Bábel történetének archaikus szövegét idézte. Szerinte Bábel a mai, eget ostromló emberiség zavarodottságának szimbóluma, a nyelvi zavar, a meg nem értés kifejezése.

György Péter, az „esztéta” színre lépésével a műsor fordulatot vett. Ízekre szedte kedvenc pofozó bábuját, a zavaros nemzeti félműveltséget éltető, a magas kultúrát nem értő, szélsőségekben tévelygő jobboldalt, és persze a másik oldal is megkapta tőle a magáért.

Granasztói György, a Polgári Együttműködés elnöke, „Nyilvánosságok és fordulatok” című felolvasásával még visszaterelte eredeti medrébe a nyilvánosságról tervezett sorozatot, de berobbant a szenvedélyes Fábry Sándor, hogy visszavágjon György Péternek.

A Ligetben rozsdásodó, nagy csinnadrattával felavatott és veszni hagyott, mozgásképtelen és haszontalan időkerék példájával illusztrálta a mai politikai állapotokat. Felhánytorgatta a rendszerváltás és az azóta történtek számtalan tragikomikus visszásságát és hazugságát, visszahárítva György Péterre ami az anomáliákból a baloldalt terheli. A siker most sem maradt el, beleszámítva a későbbi helyreigazításokat és elnézéskérést.

A média gyakorlati gondjairól, a gazdasági háttér kulisszatitkairól Széles Gábor, a legújabb sajtócézár beszélt, hangsúlyozva a médiaszemélyiségek kiválasztásának jelentőségét, a csapatmunkát és a felelősségvállalás terhét. Előadását a Magyar Hírlap főszerkesztője, Gazsó L. Ferenc a médiahelyzet egyenlőtlenségének problémájával egészítette ki, illusztrálva azzal, hogy a reklámbevételből az egész jobboldali média alig 2 százalékkal részesült, a többi a balt tartja életben.

A konferencia második részében került sor az értelmiségi státusukról lemondó, magukat médiakészítővé degradáló publicisták kerekasztal beszélgetésére, Balogh Zoltán moderátori részvételével. A disputálók négyen voltak, mindannyian a többnyire hétvégeken folyó tévébeszélgetések, interjúk, kerek- és egyéb asztalok résztvevői: Csepeli György szociálpszichológus, Csontos János a Magyar Nemzettől, Lánczi András filozófiatörténész és Tamás Ervin a Népszabadságtól. A parttalanul hömpölygő gondolathullámokból felvetődött szinte minden, ami a mai politika és média jellemzője. Újra terítékre került a mai magyar társadalom minden szellemi és anyagi nyomorúsága, a rossz kormányzás, a politikusok és a média hibái, bűnei, felelősség és felelőtlenség, értékek válsága, a növekvő társadalmi szakadék, a szegénység, a vidék leszakadása, a hazugság, a sajtó felelőssége, pro és kontra.

A konferencia egy érdekes akkorddal ért véget. A közönség soraiban végig kitartó Széles Gábor MGYOSZ elnök szót kért és végszóként a vidék leszakadásának, ellehetetlenülésének veszélyére figyelmeztetett.

A politika és a média boszorkánykonyháiba rendszerint csak a képernyőn át betekintő kívülállók számára érdekes és tanulságos egy ilyen sokszínű, és az értelmiség különböző rétegeit felvonultató nyilvános esemény. A tévében már halálos unalmat árasztanak az asztal azonos oldalán ülő szereplők álvitái az asztal másik, üres oldalán hiányzókkal, akik ilyenformán soha nem ellenkeznek. Ez a konferencia néhány rövid órára pótolta azt, amiről valójában szólnia is kellett volna, hogy a nyilvánosság belefullad a soha ténylegesen nem szembesülő média-egyoldalúságokba.

d-y-ó

A cikk megjelent a www.kdnp.hu weboldalon.