Kovács K. Zoltán egész életét a magyar haladás szolgálatába állította. Hazánk demokratikus felemelkedésén munkálkodott ifjúkorában, amikor előbb a barna, azután a vörös fasizmus elleni politikai küzdelemből vette ki a részét. Az 1947. évi választáson az országgyűlés legfiatalabb Barankovics-párti képviselője lett.
A vörös rémuralom elől 1949-ben menekülnie kellett. Az emigráció kezdetén Salzburgban Barankovics István titkára volt, akihez mély intellektuális barátság fűzte. Zoltán Károly néven évtizedeken keresztül a Szabad Európa Rádió újságírója, mezőgazdasági kérdések szakértője, a Paraszt Népfőiskola szerkesztője volt.
A demokratikus változások nyomán hazatért Magyarországra. Korával mit sem törődve, a fiatal nemzedékeket is ámulatra késztető erővel dolgozott a KDNP sikerén, a magyar demokrácia erősítésén, idővel a párt hiteles történetének feltárásán a Barankovics Alapítvány megteremtésével, melynek tiszteletbeli elnöke volt. Alázatára jellemző, hogy a háttérben akart maradni, mondván, az első vonalba azok kerüljenek, akik életüket végig Magyarországon töltötték, a hazai viszonyokat alaposabban ismerik. Szorgalma és tudása alázatos szerénységgel párosult, ebben is példát mutatott az utána következő generációknak.
A Szabad Európa Rádiónál kifejtett munkáságáért, valamint a már itthon végzett kiadói tevékenységéért 2002-ben megkapta az újságírás legmagasabb állami kitüntetését a Táncsics Mihály-díjat. Haláláig a Makúsz tagja volt.
Kovács K. Zoltán emlékét megőrizzük, lelkét Isten irgalmába ajánljuk.
A KDNP és a Barankovics István Alapítvány saját halottjának tekinti.
2008. március 6.