Egy nem különösebben hitbuzgó színész, aki falusi polgármesterként templomot épít. A tévériporter, aki élő példa arra, hogy sikeres emberként is lehet boldog szentségi házasságban élni. A szocialista politikus, aki abszurd világképnek tartja a materializmust – és jobboldali társa, aki a Szovjetunióban mélyült el keresztény hitében. A hétgyermekes fiatalasszony, aki szerint semmi sem teszi olyan csinossá az anyukát, mint a nagycsaládos lét. Az egykor maga is szenvedélybeteg alkoholistamentő pap, és a kisegyház lelkésze, aki nem rendez ünnepélyes esküvőt, ha már elhálták a házasságot. Aztán a politikai barikádokon túllépő költő, majd a beatzenész özvegye, akit kétszer vett el a férje, és a megnősült, ám hitében, egyházában megmaradó katolikus pap. Művészek és orvosok, jogász, rabbi és számítógépes nyelvész; lelkészek és civilek, katolikusok és protestánsok.
Huszonkét élethelyzet – ugyanennyi vallomás hivatásról és küldetésről, hitről, egyházról, útkeresésről, szenvedésről. Az emberlét csodája, ahogy mondani szokás: tabuk nélkül; egyenes kérdések és őszinte, olykor megrendítő válaszok.
Kötetünkben olyan férfiakat és asszonyokat mutatunk be, akik hivatásuk avatott képviselőiként annak a világnak az erkölcsi dilemmáiról is számot tudnak adni, amelyet hitelesen, illetve párbeszédre méltó módon képviselnek. Olyan hazai személyiségeket, akiknek érdemi mondanivalójuk van Istenről, valamint a lét alapvető kérdéseiről, és akik eddig ilyen mélységben még nem tárultak föl a nyilvánosság előtt.
Legjobb hagyományainkból merítve nem afféle „gyertyafényes hangulatú”, idilli beszélgetéseket fűztünk egy csokorba. Ehelyett a Heti Válasz munkatársai olyan interjúkat készítettek, melyekből hitelesen kibontakozhat egy hús-vér ember személyisége, s a lélek mélyére pillantva beavatást nyerhetünk az élet olykor drámai küzdelmeibe is.
Beszélgetőtársaink nem bűn és hiba nélküli emberek – hogyan is lehetnének azok! Az egyes interjúk azonban arról tanúskodnak: járja meg valaki akár a poklok poklát, tévelyegjen bár hosszú évekig, a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. Mert mit ad Isten: aki jól sáfárkodik a rá bízott talentumokkal, annak még a legnagyobb rossz is a javára válik.
Ízelítő a Heti Válasz Mit ad Isten? című interjúkötetéből
„Szentségi házasságban élünk, nem kacsintgatunk ki belőle; nem voltunk elvonókúrán, nem hajtunk száznyolcvannal az autópályán, nem pofozzuk föl a rendőrt, és nem telefonáljuk végig a bulvárlapokat, amikor vásárolni indulunk.” (Süveges Gergő műsorvezető)
„A lányt lélegeztető gépre helyeztük, a szemébe néztem, és mielőtt elaltattuk volna, megígértem neki, hogy megmentjük.” (Ablonczy László szívsebész)
„Aztán egyszer csak rádöbbensz, hogy a történet rólad szól, te magad vagy a tékozló fiú. Személyesen én, Balog Zoltán.” (Balog Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselője, református lelkész)
„Az áldozó emberek látványa mindig megrázott. Hát milyen éhséget csillapít az a kis kerek fehérség?” (Berecz András mesemondó)
„A mi házasságunk ezért nem kettős fonat, hanem hármas: kettőnk és az Isten együttműködésén alapul.” (Levente Péter előadóművész)
„Minden nap magamba kellett döntenem egy fél üveg vodkát, nagyon erősen dohányoztam, és napi nyolc kávét ittam.” (Hack Péter jogász, a Hit Gyülekezete lelkésze)
„Tizenkét-tizenhárom éves koromban már saját képzeteim voltak a hitemről, Istenről, sőt, volt egy Mária-látomásom is.” (Hegyi Gyula szocialista politikus)
„Amikor 1998-ban elmentem Halász atyához, meglepődtem a reakcióján. Agyba-főbe dicsért, hogy papként én segítséget kérek az alkoholproblémámra.” (Jakus Ottó katolikus pap)
„A Szentatya úgy látta, a cölibátust nem nekem találta ki az Úristen, ezért engedélyt adott a szentségi házasságra.” (Diószegi László megnősült katolikus pap)
„Nehéz pillanatom, amikor a beteg az én életemet kezdi mondani, s ilyenkor magamban azt mondom: állj le, ez nem a te feleséged, hanem az enyém, nem a te gyereked, nem a te főnököd, hanem az enyém!” (Magyar Balázs pszichiáter)
„Ha imádkozom, hogy a bíborosok jó pápát válasszanak, az erőteljesebb beleszólás a végeredménybe, mint ha a milliárdnyi katolikus egyikeként bedobnék egy szavazatot az urnába.” (Schanda Balázs alkotmányjogász)
„Zsidó neveltetést nem kaptam, szüleim ateistának vallották magukat. Én 11 éves koromban kezdtem érdeklődni Isten iránt.” (Köves Slomó rabbi)
„A jó versnek nincs párttagsági könyve: ha igazán hazaféltő, egyben ostorozó is; ha igazán nemzetszidalmazó, egyben kétségbeesett is; ha igazán istenes, már-már istentelen; ha igazán ateista, szinte hívő.” (Lackfi János költő)
„Kommendáltak mindenféléket, de azt mondtam: én nem megyek hozzá máshoz, csak Illés Lajoshoz. S ha már kimondtam, az Úristen elrendezte.” (Makkai Lilla református lelkész)
„Kifejezetten érettnek gondolom például azokat a paptársaimat, akik a krízishelyzetben lévő híveiken nem úgy próbálnak segíteni, hogy asztali bölcsességeket puffogtatnak előttük.” (Pál Ferenc katolikus pap)
„A dédapám mélyen hívő ember volt, de csúnyán összeveszett volt a Jóistennel, amikor egy járványban egy hét alatt elveszítette mind az öt gyermekét.” (Petrás Mária énekes, képzőművész)
„Megkaptam a Széchenyi-díjat. Ott álltam a Parlamentben, és nem tagadom, felszállt egy kis káposztalé a fejembe. Hogy ne sokáig legyen így, odalépett hozzám egy kedves hölgy, és nem a szokásos gratulációval kezdte, hanem megkérdezte, hogy nem maga a Prószéky Dorottya édesapja?” (Prószéky Gábor morfológus)
„Sok vallásos ember ezért is kérdőjelezte meg a szándékom tisztaságát, mondván: hogy építhet templomot olyasvalaki, aki nem élt vallásos életet.” (Rátóti Zoltán színész)
„Ha visszatekintek az életemre, a tudományos pályámat is egyértelműen Isten vezette, egyengette.” (Ritoók Zsigmond ókorkutató)
„A katolikus egyház törvényei szigorúak, de az ember érdekében azok. Ha jól értelmezzük, akkor egy anya nem szül kényszerből egy focicsapatot, hanem szeretettől vezérelve rátalál arra a feladatra, amire hivatva van.” (Rónaszékiné Keresztes Mónika hétgyermekes családanya)
„Talán könnyebb megmaradni tisztának és kereszténynek, ha az ember valami civilebb foglalkozást választ. Mert a színész tényleg a saját testével, a saját érzelmeivel játszik.” (Oberfrank Pál színész)
„Két éve elsőáldozó lettem és meg is bérmálkoztam. Megvallom, szorongtam, mit szól majd a sok fiatal, hogy ez a kövér, öreg hippi is a püspök elé járul, de hála Isten, nem nagyon törődtek velem.” (Temesi Ferenc író)