A Budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumban tartottuk a szövetségünk őszi tanulmányi napját november 24-én, szombaton. A rendezvényen Mohos Gábor, az MKPK titkára a II. Vatikáni Zsinat aktualitásáról, Lázár Kovács Ákos esztéta, a PPKE BTK Kommunikáció Intézetének vezetője pedig a hitetlenség koráról beszélt.
Mohos Gábor elsősorban a Hit évének jelentőségéről beszélt. Elsődleges problémaként megemlítette, hogy nekünk, katolikusoknak is nehéz megfogalmazni, mit jelent számunkra ez a vallás. Mivel nehéz megfogalmazni ezt, sok ember tájékozatlansága és előítéletei miatt nem mer nyitni felé. Ezzel kapcsolatban a később kialakuló beszélgetés során személyes példát is hozott: „Egyszer egy esküvőn jártam, és a vacsora alatt mellettem ülő hölgy nagyon ridegen viselkedett velem, mintha egy fal lenne köztünk. Amikor már kezdett oldottabb lenni a hangulat, megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni vele. Kiderült, hogy a hölgy Oroszországból származik, és ortodox vallású. Rólunk, katolikus papokról az összes létező előítéletet felsorolta, mint például, hogy aberráltak vagyunk, vagy molesztáljuk a gyerekeket. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez miért nincs így, és az est végére egy egész kellemes párbeszéd alakult ki köztünk.”
Mohos Gábor megemlítette még, hogy szerinte a globalizálódó világrend azért nem fog sose működni, mert elért katolikus gyökereitől. A hit lehetne újból az a szál, mely össze tudná kötni a különböző kultúrkörben nevelkedett nemzeteket.
Utána Lázár Kovács Ákos vette át a szót, aki Karl Rahner jezsuita teológus művéből idézett. „Az egyházi kommunikáció lényege: önmagunk ajándékozása a szeretetben” – kezdte beszédét. Az egyházat nem csak a klérus, hanem az összes tagja együtt alkotja, s ez az egyház napjainkban egyre nagyobb bajban van. Ennek oka, hogy a világ elhalad mellette, és sem tagjai, sem vezetői nem tudják megszólítani a világ embereit.
Lázár Kovács Ákos Rahner művein keresztül világított rá arra, hogy a katolikus újságíróknak az egyház tanítása szerint Jézus példája szerint kell tevékenykedniük. Emellett, noha az egyházat elfogadjuk, viszonyulhatunk hozzá kritikusan. Nem utolsósorban pedig moralizálás nélküli erkölcsöt kellene közvetíteniük, és ki kell törni az elszigeteltségből.
A hozzászólalások után Szikora József, a MAKÚSZ elnöke átadta az új újságíró-igazolványokat a PPKE-BTK hallgatóinak.
A tanulmányi nap keretében a MAKÚSZ örökös tagjának fogadta Czakó Gábor Kossuth-díjas író, publicistát, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezőjét. Nívó-díjat kapott Agonás Szonja újságíró, a MAKÚSZ választmányi tagja, az MKPK sajtóirodájának munkatársa. Valamint Sinkó Ferenc-díjat adtunk Nyíri-Iváncsik Katának, a Kárpátaljai Televízió és Rádió Társaság munkatársának, a Magyar Katolikus Rádió tudósítójának. A Sinkó-díjjal járó kerámia ikont Kun Éva keramikusművész készítette, melyet Sinkó Ferenc lánya, Sinkó Veronika adott át.
Czakó Gábor méltatása
Czakó Gáborról nem tudok, s nem is akarok elfogultság nélkül szólni. Amikor megismertem, arra biztattuk, hogy ”ne engedjen a negyvennyolcból”, most hetvenkedik. Akkor József Attila-díjas volt, mára – számos egyéb elismerés mellett a Kossuth-díjat is megkapta. Ráadásul tulajdonképpen ugyanazért, amiért most Örökös Tagnak fogadja őt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége. A róla szóló szócikkek többsége így említi: Kossuth-díjas író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés – szerintem, a magyar katolikus újságírás – megszervezője. A legmagasabb kitüntetés átvételét követően azt mondta egy interjúban, hogy nem a kitüntetés méri az írót, hanem az, ha olvassák. Czakó Gábort olvassák, hallgatják és nézik is, hiszen számtalan újítása, eredeti ötlete közül is kiemelkedik az általa teremtett televíziós esszé, a Beavatás. Olvassák, olvassuk. Olvasom. Egyik kedvencem tőle színpadi mű, a Disznójáték. Regényei közül könyvespolcom középső régiójában trónol az Aranykapu, Boldog Salamon király története. Önzés és szerelem, hatalom és önátadás, harc és megbékélés, semmirekellőség és szelíd szentté-válás drámája. A polc középen, hogy könnyen levehessem.
De nekünk nemcsak olvasmányokat, vizuális és hangélményeket jelent Czakó Gábor munkássága és művészete. A magyar katolikus újságírás és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége számára valódi alapító atya ő, legalábbis az atyák egyike, Lukács Lászlóval, Dessewffy Lászlóval, Sajgó Szabolccsal egyetemben. A nyolcvanas évtized legvégén új generáció talált magára a Czakó Gábor által kibontott zászló alatt. Olyan nemzedék, amelynek nem az életkor adott közös élményt és tudatot, hanem a hit, az egyházhoz és Krisztushoz tartozás minden gyönyörűsége és minden gyötrelme. Olyanok indultak együtt, kezdők és a sajtó tapasztalt szolgálattevői egyaránt, akik e gyökérzetből táplálkozva kívánták kimondott és leírt szóval, a sajtó, a média hagyományos és vadonatúj eszközei révén a közt, a közjót szolgálni. Hála Istennek kiderült, hogy mindez lehetséges! A Czakó Gábor szárnyai alatt cseperedők közül számosan a média ismert szakembereivé lettek. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége pedig örvendetesen gyarapszik, tevékenységét egyaránt méltányolja az egyház, a közélet, hazai és nemzetközi sajtószervezetek.
Ennyi sokszorosan is elég lenne az Örökös Tagság indoklásához. Esetünkben azonban méltó és igazságos, hogy evangéliumi érvet is sorakoztassunk az eddigiekhez. Legyen ez egy fa, mégpedig diófa. Az evangélium ugyan fügefáról beszél, a mi vidékünkön azonban diófa is megteszi. Valójában a füge nem is tudná teljesíteni a hivatást, amit a dió betölt Czakó Gábor kertjében. Soha nem lenne oly hatalmas, oly szelíd, oly vonzó és elengedő, nem védene naptól és permetelő esőtől egyaránt. Nem szállna füst a leveli közt, bogrács alatt lobbanó tűz füstje, nem szólna ének, se vers, se furulya. Nem bomlana gondolat, illanna filozófia. S a Gazda Asszonya nem kérdezné, hogy van-e mit ennetek, hozzak-e még, s áldást kérő ima sem emelkedne a kuszabogú ágak fölé. De Czakó Gábor diófájának ágai közt emelkedik ima, illan a füst, s a Gazda Asszonya kérdése hallik: hozzak-e még.
Így hát, ha a többi nem lenne elég, legyen végső érv ez a diófa. Érv a mellett, hogy Czakó Gábor méltán örökös tagja a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének.
Budapest, 2012. november 24.
Szikora József
Agonás Szonja méltatása
A MAKÚSZ nívó-díját kapja 2012. november 24-én.
„Ott állt a lány…” – énekelte egykor Bródy János. A dal hősnője talán autóstoppos lehetett „Földvár felé félúton”. Aki a munkája kapcsán sajtótájékoztatókra, fogadásokra jár, az ugyancsak gyakran, látja, amint „ott áll a lány”, félúton a bejárat és a rendezvényterem között. Ott áll, mosolyog, köszön, útbaigazítással, színes, érdekes és mindenekfölött nagyon tartalmas iratokkal látja el az érkezőt. E sorok írója így látta először Agonás Szonját: ott állt a püspöki konferencia titkárságának folyosóján – kitűnő kolléganőivel egyetemben – és fogadta, segítette a konferencia ülését záró fogadásra érkezőket. Aztán kiderült róla sok minden más is. De ne menjünk a dolgok elébe! Szóval, ott állt, mosolygott, s mikor az érkező tétován a jelenléti ív felé nyúlt, azt mondta, hogy „nem kell aláírnia, pontosan tudjuk, hogy kicsoda maga”. Később megengedte, hogy tegeződjünk, ami óriási kitüntetés egy ilyen férfiúnak, mint e sorok írója. Valahogy így történt. Esetleg másképp. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Szonja kedvesen és méltóképpen fogadta és fogadja mindazokat, akik a média képviseletében érkeznek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kapujához. Méltóképpen, azaz tudva, hogy aki a püspökökhöz jön, az az egyházhoz jön, az valamiképpen Krisztushoz jön.
Aztán kiderült róla sok minden más. Hogy Szonja tagja a püspöki titkárság sajtós csapatának, így egyik alkotója a katolikus.hu oldalnak, hogy sajtószemlék és cikkek írója, ez nyilvánvaló. A kör azonban tágabb, hiszen rendszeresen ír a Magyar Kurírban, szerzőként, korrektorként, olvasószerkesztőként is szerepel a neve különféle – elsősorban egyházi – lapok, internetes oldalak impresszumában. Könyvismertetések, beszámolók, cikkek, interjúk. S nemcsak az említett orgánumokban. Agonás Szonja-írások több-kevesebb rendszerességgel fellehetők a Heti Válasz, a Magyar Hírlap sőt, még a Turista Magazin oldalain is. Szövegei korrektek, ugyanakkor dinamikusak, határozott stílussal készültek. Nyelvezetre nyugodt, egyszersmind fiatalos. Mondhatjuk egyszerűen, hogy olvasásra érdemes.
2010 óta a tagja a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége választmányának. Olyan ebben a csapatban, mint a jó focista, aki mutatja magát. Így aztán lehet neki passzolni. Szervezd meg, gondoskodj róla, hívd fel, tudd meg, és így tovább. És ő megszervezi, gondoskodik, telefonál és megtudja. Immár több MAKÚSZ-rendezvényről elmondható, hogy nem jött volna létre nélküle, és természetesen más önzetlen és lelkes munkatársak nélkül.
Igen, Agonás Szonja sok minden más. Más, mint püspökkari sajtós, más, mint lektor, mint cikkíró, más, mint MAKÚSZ-os szervező. S mégis ugyanaz mindig. Szelíden szolgáló, lelkesen szakszerű, csöndesen szóló. Lehetséges példa helytállásra a médiában, egyházban, az életben.
Budapest, 2012. november 24.
A MAKÚSZ elnöksége nevében:
Szikora József
elnök
Sinkó Ferenc-díj 2012 – Nyíri-Iváncsik Kata
Nyíri-Iváncsik Kata 1987. január 15-én született a kárpátaljai Verbőcön. 1993-ban szülei beíratták a helyi általános iskolába, majd a 9. osztály befejezése után a Péterfalvai Református Líceumban folytatta tanulmányait. Ebben az oktatási intézményben érettségizett 2005-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézetének Filológiai Karára. 2009-ben sikeresen lediplomázott a magyar-angol szakon. Negyedik évfolyamos hallgató volt, amikor munkalehetőséget kapott a Kárpátaljai Televízió és Rádió Társaságnál. A magyar adások szerkesztőségének három év alatt nélkülözhetetlen tagjává vált. Szerkesztő-riporterként a kárpátaljai magyarság minden problémájával és örömével, nehézségével és sikerével foglalkozik. Elsősorban a megyei rádió magyar nyelvű műsorait készíti, többnyire szociális és vallási témában. A televíziós adások készítésében is nagy szerepet vállal, saját ifjúsági műsora is van, amely havonta jelentkezik Generációk címmel.
2010 óta tudósítja a kárpátaljai és ukrajnai eseményekről a Magyar Katolikus Rádiót. Nyíri Kata a rövid riportok, tudósítások mestere. Hanganyagai kiválóan megfelelnek az adott műfaj sajátosságainak, dinamikus, ugyanakkor informatív műsorok. Miközben ő maga, mint riporter nem mutat érzelmeket, nem nyilvánít politikai állásfoglalást, határozott gondolkodásra, érzelmi viszonyulásra készteti a hallgatót. Éretten, mégis fiatalosan bánik a magyar nyelvvel, beszéde friss, jól artikulált és hangsúlyozott. Ügyesen elkerüli a hazai médianyelv divatjelenségeit. Rádiós összefoglalói, hangképes beszámolói bőséges és hiteles információt adnak Kárpátalja magyarságának múltjáról, a jelen küzdelmeiről és örömeiről, az ottani élet mindennapjairól. Riportjaiban megjelennek a kárpátaljai magyar közélet szereplői csakúgy, mint egy-egy település polgárai. Színes, érdekes riportokban számol be az egyház éltéről.
Ha csak néhány szóban kellene összefoglalnunk Nyíri Kata újságírói erényeit, akkor egyfelől műfajok adekvát alkalmazását, különösképp rövid, ugyanakkor dinamikus, nagyon „életszerű” riportjait említhetnénk. Másfelől az életkedvet, azt a „sugárzást” amely – foglalkozzon bármely témával – mindig a jövő, a remény irányába mutat.
Budapest, 2012. november 24.
Szikora József
főszerkesztő
makusz.hu
Forrás:
Médiakapu, Juhász Rita
Magyar Kurír