Tényleg betiltaná-e Szőnyi Szilárd a vallásgyalázást, tényleg úgy gondolja, hogy maguknak keresték a bajt a Charlie Hebdo munkatársai? Hol a jó ízlés és a sajtószabadság határa, mi számít uszításnak, mit kezdjünk a gyűlöletbeszéd-törvényekkel? Többek között ezeket a kérdéseket érintették a vitázó felek, és szó volt még a Charlie Hebdo szatirikus hetilap stílusáról, valamint a szerkesztőségek és az újságírók felelősségéről is. A fórumot Gebauer Szabolcs, a MAKÚSZ főtitkára nyitotta meg, majd Szilvay Gergely, a Mandiner újságírója moderálta a beszélgetést.
A Szőnyi Szilárd által írt, sok vitát kiváltó publicisztika talán legvitatottabb részleteinek felidézésével indult a vita: „Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat”. A Heti Válasz munkatársa először is az írás létrejöttének körülményeiről beszélt, mert sokak szerint épp az időzítéssel volt a legnagyobb probléma. Mint mondta: épp ügyeletben volt és amikor a párizsi tragédia megtörtént úgy érezte, azonnal reagálnia kell. Szőnyi a mészárlást elítélendőnek tartja, azzal viszont nem ért egyet, hogy mások hitét obszcén módon ki lehet gúnyolni, szerinte ez nem fér bele a szólásszabadság kereteibe.
Kósa András, a vs.hu újságírója ízléstelennek tartotta Szőnyi eredeti cikkbeli reakcióját, szerinte jobb lett volna, ha megvárja, amíg lezajlanak az események és csak utána ad hangot véleményének. A Charlie Hebdo egyes karikatúráit azonban ő is ízléstelennek tartja. Szólt arról is, hogy habár az orgánumot szatirikus lapnak tartja a többség, ez a lap nem csak „vallásgyalázással”, hanem komoly társadalmi problémákkal (pl: bevándorlás) is foglalkozott. Kósa András „vadhajtásnak” nevezte a Charlie Hebdót, szerinte a lap egyáltalán nem a sajtószabadság letéteményese: csupán csak a sajtó peremére szorult, ún. marginális lap, amely a vallás provokálásával akart a figyelem középpontjába kerülni. Viszont szerinte a vicclap létezése nem függ össze a terrortámadásokkal, ezek e nélkül is bekövetkeztek, vagy be fognak sajnos következni.
A hol határ kérdést feszegetve Szőnyi kifejtette: egy vallásos, konzervatívabb nézeteket valló társadalom tagjainak igenis meg fogja ütni az ingerküszöbét, ha családtagjukként tisztelt prófétájukat pornográf rajzokkal illusztrálják egy hetilap címlapján. Bírálni kell, bírálni lehet az egyházat, hiszen Ferenc pápa is kemény kritikával illeti püspökeit, de a Charlie Hebdo által képviselt szinten már túlzásnak tartja a bírálatot. Az öncélú gyalázkodás neki már nem fér bele. Mint mondta: a Charlie Hebdo munkatársait többször is figyelmeztették a múltban, hogy vessenek véget a vallásgyalázásnak, de ők nem mit sem hallgattak a fenyegetésekre, továbbra is feszegették az emberek ingerküszöbét, ezzel olyan helyzetet teremtettek maguknak, amelyet egész Európa gyászol. Rámutatott arra is, hogy amíg a terroristák kezében fegyver, míg a miénkben ceruza van, elég egyenlőtlenek a feltételek.
Kósa András szerint „amíg nem uszítunk és nem fenyegetünk másokat erőszakkal”, és megfelelünk az európai alapnormáknak, addig nincs baj. Úgy gondolja: nincs szükség a vallások provokálására, öncélú provokációról azonban lehet szó addig, amíg nem uszító a jelleg. Egymás tisztelete nagyon fontos, éppen ezért a Heti Válasz újságírójának személye ellen érkezett sok gusztustalan támadást (többek között az Index, a 444 és HVG munkatársainak részéről – a szerk.) ő is kifogásolja.
A fórumon készült videó itt tekinthető meg teljes terjedelemben.
makusz.hu
Forrás: valasz.hu , mandiner.hu