Immár ötödik alkalommal szervezett médianapot a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, melyre mint minden alkalommal, idén is a partiumi, illetve erdélyi, az egyházi és világi írott és elektronikus sajtó képviselőit hívták meg. A főszervező és házigazda Micaci Cristian pasztorális referens volt.
Ezúttal abból indultak ki, hogy az egyháznak az a feladata és a küldetése, hogy a krisztusi örömhírt eljuttassa a világ végső határáig minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásával. Ehhez kapcsolódott a téma – a kommunikáció és média kapcsolata az ókeresztény és a mai világban –, melyhez beavatott szakértőt hívtak: Heidl Györgyöt, a Pécsi Egyházmegye tudományos, kulturális és kommunikációs igazgatóját, aki antik és középkori művészettörténetet tanít a pécsi egyetem esztétika tanszékén.
Heidl György előadásában többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csupán napjainkban, amikor a kommunikációt elárasztja a képek világa, és óriási jelentősége van annak, hogy a virtuális térben hogyan lehet jelen az egyház (cyberteológia), hanem már az ókereszténység idején, később pedig a középkorban sem hiányzott a vallásos közlésnek ezen megnyilvánulási módja, a különbség csupán annyi volt, hogy akkor ikonok és freskók formájában jelentek meg a képek.
A jelenlevők betekintést nyerhettek az ősegyházban használt kommunikációs módszerek és stratégiák világába, és az előadó párhuzamot vont az egyház akkori és jelenkori kommunikációja közt. Úgy fogalmazott: tulajdonképpen sok a hasonlóság az egyház akkori és mostani alaphelyzete közt, hiszen a kereszténység megjelenése pogány környezetben történt, és napjainkban is egyre többen úgy tekintenek a vallásukat megélő keresztényekre, mint egy szubkultúra jelentéktelen lobbicsoportjára. Ugyanakkor kétezer évvel ezelőtt a római birodalomban megjelenő ősegyház egyike volt a filozófiai iskoláknak, és ma is sok olyan rivális irányzat van, mely mindenki számára boldogságot kínál. Akkoriban viszont a szóbeliség jelentette azt a médiumot, mely által terjedt az üzenet, a könyveket is hangosan olvasták, és meghökkentést váltott ki, amikor a Krisztus utáni ötvenes években Márk leírta Krisztus tanításait, vagyis ismert eseményekről születtek feljegyzések.
A kommunikációs igazgató emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyházi kommunikáció tulajdonképpen nem technika kérdése, hanem a Szentlélek ügye, a korai egyházban pedig nem feltételezték azt, hogy a hallgatóság tagjai képesek megérteni azt, amit mondanak számukra. Az örömhír átadása azonban csak úgy valósulhatott meg, és napjainkban is így kell ennek történnie, ha az átadó is megismeri, és megérti azt az üzenetet, amit közvetít. Akkor formálódik tehát igazi közösség, ha mindenki egyszerre hallgató és tanító, vagyis a kommunikátorok révén „a hang előkészíti az ige útját a szívbe”.