Arató László pálos konfráter, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (MAKÚSZ) örökös tagja 2025. március 23-án, életének 98. évében megtért szerető Teremtőjéhez. Temetése április 8-án 14 órakor szentmise keretében lesz Budapesten, a remetekertvárosi Szentlélek-templomban.
Arató László 1927-ben született Pécsett. 1949-ben jelentkezett a pálos rendbe, ahol a Botond nevet kapta. A kommunista diktatúra idején 1950-ben a pécsi rendházból internálták. Teológiai tanulmányait a kommunista Államvédelmi Hatóság folyamatos zaklatása mellett egyházmegyei szemináriumokban, előbb Vácott, majd Egerben, végül Budapesten, a Hittudományi Akadémián végezte.
Már kispap korában titkos megbízást kapott pálos elöljárójától, Bolváry Pál atyától arra, hogy a diktatúra alatt titokban működő pálos rendben a helyettes novíciusmesteri feladatokat lássa el. Bolváry Pál bebörtönzését követően pedig mint novíciusmester végezte a fiatal pálosok nevelését: ennek keretében imakönyvet szerkesztett a számukra, ellátta őket rendi lelkiségi irodalommal, lelkigyakorlatokat szervezett a részükre, kapcsolatot tartott velük; tette mindezt titokban, folyamatosan a bebörtönzéstől fenyegetve. Nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy a rendszerváltáskor voltak pálos atyák, akikkel Magyarországon újra tudott indulni a szerzetesrend, hiszen ők többségükben az ő hívására és nevelésében lettek titokban pálosok.
E tevékenysége mellett illegálisan végezte a magyar fiatalok keresztény nevelését, és erre szintén titokban segítőivel cserkészcsapatot is létrehozott.
1961-ben a kommunisták letartóztatták, és háromévi börtönre ítélték. Szabadulása után is folyamatosan megfigyelés alatt tartották. Az egyházi szolgálattal és a szerzetesi léttel kapcsolatos lehetőségei próbálkozásai ellenére teljesen ellehetetlenültek. A működéséhez az államtól engedélyt kérő püspökkel az egyházakat akkor felügyelő kommunista Állami Egyházügyi Hivatal elnöke azt közölte, hogy Arató László visszatérését az egyházi keretbe egyszer és mindenkorra, végérvényesen és örökre elutasítják. Erre való tekintettel teljesen ellehetetlenült helyzetében, a változás teljes reménytelensége miatt a vele kapcsolatban álló püspökök egyetértésével, segítségével és közvetítésével a Szentszéktől kérte a laikusi állapotba való helyezését, amit VI. Pál pápától soron kívül meg is kapott. Ennek megtörténte után 1971-ben egyházi házasságot kötött. Arató László azóta is folyamatosan az Egyházért, a magyar katolikus lelki megújulásért, a cserkészetért és a pálos rendért dolgozott.
Könyv- és lapkiadót alapított Márton Áron Kiadó néven; sokat tett a katolikus sajtó megújításáért is. Számtalan cikket publikált az Új Emberben is. 2009-ben a MAKÚSZ örökös tagjává választotta. Életének és munkásságának állami elismeréséül Áder János köztársasági elnök 2013-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta a számára.
A pálosok szempontjából kiemelten is fontos, hogy évtizedek óta kutatta a rend történetét, különösen is a kommunista diktatúra alatti időszakot. Szinte minden idejét a levéltárakban töltötte, hogy minél több hiteles információt összegyűjtsön ebből a szomorú és vészterhes időszakból. Számos a pálos rend történetével kapcsolatos könyvhöz nyújtott komoly szakmai segítséget, illetve segítette azok megírását az általa gyűjtött anyagokkal. Kutatásainak eredményeit cikkekben, előadásokban mutatta be. A pálos rendért végzett szerteágazó és pótolhatatlan tevékenységéért 2016-ban a rend legnagyobb elismerésében, a konfráteri kitüntetésben részesült.
Az idős korával és betegségeivel járó terheket derűs lélekkel viselte, és szinte az utolsó napokig a kutatásaival foglalkozott. Szeretett felesége, Márta halála után 12 nappal, március 23-án költözött ő is – szentségekkel megerősítve – a mennyei hazába.
Arató László gyászmisével egybekötött temetése április 8-án, kedden 14 órától lesz a remetekertvárosi Szentlélek-templomban (Budapest, Máriaremetei út 34.).
Forrás: Pálos Rend
Fotó: Cser István/Új Ember
Magyar Kurír