Arató László
A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének örökös tagja
Azt hiszem, Arató László sohasem volt újságíró, abban az értelemben semmiképp, hogy pénzt, fizetést kapott volna újságírói munkáért. Fizetést nem, börtönt annál inkább. Arató Lászlót 1961-ben letartóztatták, s hitéleti és egyéb „kiadói” tevékenységét „izgatás” és „egyesületi joggal való visszaélés” címén koncepciós perben 3 év börtönnel torolták meg – írja a Katolikus Lexikon. A cserkészet iránti szerelme a pálos rend lelkiségének őrzése – abban az időben, amelyben mindez tilos és üldözött volt – és természetesen mindezek mögött és előtt katolikus hite vitte Arató Lacit arra, hogy olyasmit tegyen, amit kiadói, újságírói tevékenységnek nevezhettek akkor. Meg is kapta érte a magáét. Szerintem némelyik „hivatásos” újságíró ma többet érdemelne három évnél, de most nem erről van szó.
Szóval az történt, 1948 és 61 között, hogy a Pécsett és környékén titokban tevékenykedő cserkészmozgalom (Krisztusi Magyar Ifjak) és az illegalitásban tovább működő pálos rend számára Arató László szellemi, technikai irányításával Ivasivka Mátyás tanár, Bolváry Pál OSPPE, Arató Orbán OCist és más fiatal cserkészvetők folyamatosan „adták ki” az írógéppel sokszorosított, olykor kemény kötésben, képekkel ellátott keresztény kiadványokat. Nem ismerem, s ha ismerném, sem kívánnám részletesen ismertetni Arató László életpályáját. Úgyhogy ugrunk egy nagyot és az ALUTRÖSZ Duna-parti épületében találjuk őt, ahol közgazdászként a cég marketing területét vezette. Innen hívta őt a nyolcvanas évek végén Blanckenstein Miklós, hogy álljon egy új kiadó élére, azaz folytassa azt, amiért egyszer már három évet kapott. Így jött létre a Márton Áron kiadó, s első kiadványa az IGEN című, akkor induló folyóirat. Magam ezidőtájt ismertem meg Arató Lacit, s vele együtt elkötelezettségét, kitartását, ügy- és munkaszeretetét. S itt ismét hangsúlyozni kell, hogy mindezek mögött és mindezek előtt világos, szilárd katolikus hitét. Voltak aztán közös kalandjaink, ezek részletezésétől most eltekintek. Csak egy apró mozzanat említése engedtessék meg nekem.
Egyik közös munkánk folyamán kissé ellankadtam, egy kis haladékot szerettem volna kapni. Mondtam, hogy nincs, ki vigyázzon az egyik gyermekünkre, ezért nem tudom elvégezni az éppen aktuális tennivalót. Laci azonban nem kegyelmezett: azt mondta, hozd el a gyereket a feleségem majd vigyáz rá. Nem volt más választásom, elvittem, elvégeztük azt a bizonyos lektorálást, s valószívű, hogy a lányom sem járt rosszul. De azt hiszem, Arató Laci magával szemben támasztotta és támasztja a legszigorúbb elvárást. A Márton Áron Kiadó időközben beolvadt az Új Emberbe, a vezetője azonban ma is Arató László. S ő az, aki a MAKÚSZ alapító tagjaként részt vett majd minden találkozáson, tanulmányi napon, s ott volt mindig, amikor vállalni lehetett, vállalni kellett valamely feladatot. Legutóbb a Melocco János-emléktábla ügyét vitte sikerre, kétéves munkával. (A tábla a Pesti Ferences templom Kossuth Lajos utcai falán lesz elhelyezve, december 10-én avatjuk.)
Hogy Arató Laci hitéről, ideáljairól megtudjunk egy kicsit, tőle magától szeretnék idézni két gondolatot. Körössy Laci számára adott interjút a Familia című Új Ember kiadványban, s ara a kérdésre, hogy mit tenne, ha csodatevő hatalmat kapna, így válaszolt: – Létrehoznék egy hatalmas katolikus sajtó- és könyvterjesztő bolthálózatot, beleértve az elektronikus kiadványokat is. Ezen kívül működtetnék egy nemzetközi méretű filmgyárat is, amely értékeket közvetítene; korszerűen fogalmazott, vallásos témájú filmekkel és képes, jó híranyagokkal látná el a világ elektronikus hálózatát.
A válasz önmagáért beszél, úgyhogy nézzük a következő kérdést: Hol érzi igazán otthon magát? Arató Laci ezt mondja: – A művészi templomokban, a kis kápolnákban és a táborokban bemutatott szentmiséken, Budapesten a széphalmi családi otthonunkban, és minden olyan helyen, ahol a jelenlévők egymást segítve és szolgálva az Isten akarata szerinti életre törekednek, s ezt tartják a maguk számára természetesnek. Ez azonban nem zárja ki, hogy kereső embertársaim között is otthonosan érezzem magam.
Talán ezért jött, ezért érzi jól magát a MAKÚSZ-ban, a katolikus újságírók között is. S mi ezért dönthettünk úgy, hogy Arató László közénk való örökre!